,,A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának."

Hát igen. Most van az a pont hogy nem tudom mi legyen. A legjobb barátomat elveszítettem, a legjobb barátnőet alig látom, a barátomat utálják a barátaim. A legjobb barátom nem hisz nekem. azt hiszi nem volt kedvem vele találkozni és ezért azt hazudtam neki hogy beteg vagyok, meg azért mert itt van Gábor.  miközben tényleg beteg vagyok. napok óta fáj a torkom, énekelni nem tudok, mostmár ott vagyok h köhögök is, tegnap is egész nap kvaszarul voltam. de mindegy. alapból nem tetszett amit mostanában csinál de ezzel most végleg kihúzta a gyufát. elegem lett belőle. csak kár hogy 9 évnyi barátságnak igy kell véget érnie. miért nem lehetnek meg egymás mellett az emberek normálisan? miért kell cseszegetniük egymást? még csak azt se kértem hogy szeressék egymást vagy ilyesmi csak hogy legyenek meg nyugiban. na mindegy. csak az a baj hogy szentem most mindenkinek elmondta h én milyen szemét vagyok, hazudok meg minden, és most engem fognak utálni azok akiket én szeretek. és ez viszont nagyon szar érzés. félek hogy elveszítem őket is. az nagyon nem lenne jó, főleg hogy eddig sem voltam top suliidőben mert ugyebár az osztállyal már úgy elvagyok, elvagyok, de nem az igazi. mindig sulin kívül éreztem magam jól. na mindegy. majd csak túlélem valahogy. mint eddig mindent ami történt velem. csak. most nagyon szükségem lesz Anyura, Apura, Hugomra és Gáborra. meg azokra akik hisznek majd nekem, és mellettem maradnak mint barát. remélem, hogy lesz ilyen.

,,Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol!"
/Arany János/

 

Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több.
/Agatha Christie/

ehh. na mindegy.

Yasu