Mivé lett a világ?

Fullasztóvá váltak a szavak
Dermesztő hidegben sötétlő alak
Néma külvilág ordít a csenddel
Életet, zajt és színeket rendel

Szürkül az úszkáló reggeli hajnal
Megfagy a szél süvítő hanggal
Meghal a csend, a mozgás, az élet
Megszűnik minden, múlnak az évek

Felnyílik fekete temető sírja
Halál sok bánatát rettegve sírja
Könyveknek lapjai üresen állnak
Lepkéknek testei hamuvá válnak

Meztelen igazság hamisan csorog
Létünk már csak a pénz körül forog
Értékét veszítve sír most a világ
Elhervadt lélek, Elkókadt virág

Fáj a lélegzés, fájnak a lelkek
Összetört szívek nyugvást nem lelnek
Éles a penge, hol meggyengült éltünk
Bizonytalan billeg, hiába félünk

Csekély-sok kívánság valóra nem válik
Arcunkról a maszk lassanként lemállik
Szememet inkább lehunyva tartom
Lehajtom könnyektől áztatott arcom

Fáradt vagyok már a világnak gőgjétől
Fáradt sok hibámtól, fáradt az élettől
Terveim értelmet veszítve zuhannak
Álmaim, vágyaim szakadékba rohannak

Felnézek az égre, mért a külső lett az első?
Elveszett az érték, ez lett az új fertő
Nem létezik szeretet, a megjátszás az új trend
Veszélyesek az utcák, a földön megszűnt a rend

Mivé lett a világ? Üres porhüvelyek,
Bábok, játékok, dobozok: emberek
Félve élő lények, Fényt kerülő képek
Mesterséges létünk, hamisított élet

Bűn bűnt szülhet, mondták, idős-bölcsebb elmék
De mi számít most bűnnek? Kedves bölcs-őkelmék
Lázadok, mert nem tetszik nekem az új rendszer
Bűn, ha ellenzem azt amit más ember rendel el?

Nyújtom a kisujjam, de te a karomat kéred
Ha én kérlek hogy segíts, te magadat félted
Csak úgy lógsz a világban, nem látod a szépet
Nem csillog a szemed, nem becsülöd léted

Kemény, hideg tekintettel taposol át máson
De hogy téged tiszteljenek, törvényként elvárod
Eltűnt minden természetes, hamis lett a világ
Te is érzed, látom, hát vedd észre a hibát!

By Yasu